Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta.

A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.

A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.

– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb játékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.

A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.

Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:

– De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videójáték mindjárt összetörik … Ezeket utálom … Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is …

Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.

– Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!

/Ismeretlen szerző – történet Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek 2. című könyvéből, átvétel:  Brian Cavanaugh More Sower’s Seeds című kötetéből/