Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakota.
- Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

/Lord David Cecil/

/ Gracián /

/Jim Rohn/

A csepp teljesen beleolvad az óceánba. Hiszen a lényük mélyén ugyanazok: mindegyik víz.

Az elszigetelődött vízrészecske különböző formákban jelenhet meg: csepp, hópehely, vízrészecske vagy finom párafelhő. A forma eltérő, de a lény ugyanaz. A részecske nem képes emlékezni, és nem érti, hogy ő és az óceán egy és ugyanaz. Úgy gondolja, hogy az óceán sokféle formát ölthet: hullám, hab, vízsugár, jéghegy, folyó … Önmagáról pedig azt gondolja, hogy ő csepp, hópehely vagy jégkristály. Nem könnyű felismernie, hogy minden megjelenési forma mögött ott van a meghatározó lény: a víz. Valamiképp sejti ezt, de csak nagyon ködösen, homályosan.

Ezzel összefüggésben a Biblia is rámutat az igazságra, ám ezt is eltorzította az emberi értelemre oly jellemző fogalomzavar. Az a kijelentés, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, valóban igaz, de általában félreértik. Isten minden tetszőleges formát felölthet, de a lényének nem az a jellemzője, hogy feje, keze és lába van. Ha Istent összehasonlítjuk az óceánnal, az embert pedig a vízcseppel, meglátjuk, mi a közös a lényükben: a víz.

Azok az emberek, akik rövid időre eljutottak az életet a haláltól elválasztó mezsgyére, azt mondják, hogy ott a lélek egységben érzi magát a világegyetemmel, és kimondhatatlan nyugalom és béke tölti el. A csepp visszatért az óceánba, és ismét tudatára ébredt a valódi lényének: ugyanabból az ősanyagból áll, mint az óceán. Az óceán hatalmas energiája ezt a cseppet is átjárja.

/Forrás: Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat 2. – a transz-szörf módszerével/

A képek úgy átadják az indián élet hangulatát, a természettel való összhangot.

Nézzétek meg!

aki befelé, felébred.”

/Carl Jung/

Hallgassátok Ti is nyílt tudattal:

Mondd el bátran véleményedet!

… mert hiányzik belőlünk a rendíthetetlen hit, hogy teljesül a vágyunk. Hasonítsa össze a következő kijelentéseket:

1. “Mindenképpen el akarom érni a célomat. Sikerülnie kell, történjen bármi is. Számomra ez létkérdés. Minden erőmmel ezen leszek.”

2. Nos jó, eldöntöttem, hogy elérem a célom. És akarom is. Hol itt a probléma? Elérem, és ennyi.

Nem nehéz kitalálni, melyik szemlélet fog sikerhez vezetni.

A vágy alapvetően abban különbözik a szándéktól, hogy nem zárja ki a megvalósulás elmaradásának lehetőségét. Ha vágyunk valamire, annál erősebb a vágyunk, minél nehezebb elérni a célt. A vágy tehát mindig többletpotenciált teremt. Sőt, már önmagában is az, hiszen arról van szó, hogy hiányt szenvedünk valamiben, és gondolati energiánk arra irányul, hogy megkapjuk.

A szándék ezzel szemben nem hisz és nem vágyik, hanem egyszerűen cselekszik. A tiszta szándék sosem teremt többletpotenciált. Abból indul ki, hogy már eleve eldőlt minden: elhatároztam, hogy így lesz, és ez már legalább annyit ér, mint a megvalósulás.

….

A siker elérésének útján a fentieknek megfelelően két zavaró tényező teremthet többletpotenciált: a vágy és a hit. Pontosabban megfogalmazva, a szenvedélyes vágy, hogy mindenáron elérjük a célt, és a harc a kétkedéssel, hogy talán mégsem sikerül. Minél erősebben vágyunk a célra, annál inkább kételkedünk a sikeres megvalósulásban, a kétkedés pedig fokozza a vágyott dolog értékét. Már megállapítottuk, hogy maga a vágy nem segít, hanem épp hátráltat.

A vágy megvalósulásának a titka abban rejlik, hogy az embernek el kell szakadnia tőle, és szándékkal kell helyettesítenie, azaz a birtoklás és a cselekvés szilárd elhatározásával.

/Forrás: Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat 2 – a transz-szörf módszerével – gyakorlati kézikönyv – Balogh Béla ajánlásával/

/Marie Clarence/