Ez a felismerés segít a továbblépésben. Úgy van az, ahogy a Dalai Láma meglepő egyszerűséggel tanította: “Ahhoz, hogy megtanuljunk uralkodni gondolataink és érzéseink fölött, szükségünk van nehéz helyzetekre. Persze létezniük kell olyanoknak, akik ezeket a nehéz helyzeteket megteremtik. Egy-egy ilyen ember biztosítja számunkra a fejlődés lehetőségét, és ezért hálásnak kellene lennünk.”

/Balogh Béla/

Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott és semmi többre nem képes.

A férfi eldönötte,segít a pillangónak. Fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyedén kijutott. DE a teste összeaszott volt, gyenge és szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílnak a szárnyai, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni!

Amit a férfi az ő kedvességével és jóindulatával nem értett…Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Nézzétek meg a videót!

A szeretet olyan, mint a kávé.
Ha nem keverjük meg néha,
leülepszik, mint a zacc.
/W. Vámosi Nóra/

Vakok előtt az elefánt:

Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott

Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,

Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.

Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,

És máris mondja, vágja rá bölcs szentenciát:

“Akár egy fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”

Agyart érint a második, simát és hengerest,

és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest,

“Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest.

A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,

Egy tekergő tömlőhöz ér: merészen beleránt.

“Értem!”, kiáltja fennen ő, “Kígyó az elefánt!”

A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.

“Csodálatos formája van.”, lelkendezik, “Hohó!

Fatörzsszerű az elefánt ez már nyilvánvaló.”

Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő

Vakon is jól ért. Válasza az itt következő:

“Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező.”

A hatodik egy ideig semmibe kapkodott,

Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.

“Kötélforma az elefánt”, imígy nyilatkozott.

A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott:

Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.

S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.

Tanulság:

Ha egyik teológus a másikkal disputál

Egyik sem érti, hogy amaz miről is prédikál.

Nem látott elefántot, így értetlenül bírál!

/Írta: John G. Saxe

fordította: Bányay Géza/

Fogadjátok ezt a kis csigavideót egy kis virtuális megállóként, melyet itt az udvarunkon készítettem. Szép napot! ))

Kisfiam régebben mindig azt mondta rá, hogy csibagiga ))))

“Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy
bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van
egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy
eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen
türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a
kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan
súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a
sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy
mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni
az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek
otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős
úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek
otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg
felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de
az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor
csodálkozva megkérdeztem: “És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt
reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben
válaszolta: “Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól
tudom, ki Ő”.
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a
könnyeimet, miközben arra gondoltam: “Ez a szerelem, ez az, amit az
élettől szeretnék!… Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem
?!… nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami
lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog
és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van,
hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van”.
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk
táncolni az esőben !…..

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.”

/Paulo Coelho/

Nem kell elfogadnod  egy nemkívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom, hogy becsapd magad, mondván: “Semmi rossz sincs abban, hogy beleragadtam a sárba …” Nem. Teljes mértékben fölismered, hogy ki szeretnél jutni a sárból. Ezt követően a jelen pillanatra összpontosítod figyelmedet, anélkül, hogy gondolatban bármilyen címkét is akasztanál rá.

Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a mostot, s így ellenállás és érzelmi negativitás sincs benned! Elfogadod a pillanat “vanságát”.

Azután pedig cselekszel, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a kátyúból.”

/Eckhart Tolle idézet/

szeretném megosztani Veletek is, igazi léleksimogató dallam!