Csodálatos idő volt ma, a nap hétágra szórta arany sugarait. Nyugalmasabb napom volt, délelőtt borsót fejtettem  hasamat süttetve, délután pedig hátamat szerettem volna barnítani. A hiba csak az volt, hogy sehol sem találtam a garázsban a pokrócunkat, amire ilyenkor le szoktam heveredni. Beleuntam a keresésébe, fogtam a napozóágyat, ledöntöttem a háttámláját vízszintesig, és úgy hasaltam rá.

Kemény volt, nyomott, nem volt kényelmes… ekkor elgondolkodtam … nehogy már egy ilyen kis nüansz hiúsítsa meg a tervemet. Minek kellenek a napozáshoz ilyen emberteremtette dolgok?

Leheveredtem a puszta fűbe, és éreztem, hogy kényelmes… és ekkor megtörtént a csoda. 🙂

Varázslatos érzés volt odabújni a kicsit hűsebb földhöz teljes testemmel a nagy melegben. Hátamat sütötte a nap, hasamat hűtötte a föld. Úgy éreztem magam, mint a yin-yang szimbólum, magamba foglaltam a hideget-meleget, feketét-fehéret. Teljes nyugalom járt át. Jó érzés volt így feküdni, hasamat a fűszálakhoz, földhöz érinteni. Meghallottam a szívdobbanásom, közben a fűszálakon nyugvó kezem az ütésekre aprócskákat rezdült, a fűszálak átvették szívem ritmusát, velem együtt rezdültek.

Belesimultam a természetbe. Láttam, ahogy a kis hangyák le s fel futkároznak a földön és a fűszálakon, láttam, hogy megcsillan a napsugár a zöldellő füveken. Aprócska árnyékok és fénylő fűszálak hangulatos fűerdőt teremtettek körülöttem. Közben átjárta lelkemet a föld és a fű illata. Becsuktam a szememet és a pillanatra figyeltem. Néha Brúnó kutyusunk szimatolását hallottam a fülemben, néha nedves orrocskáját éreztem talpamon és lábujjamat harapdálta finoman.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el így, de mosolyogva keltem fel, hasamon a fűszálak lenyomatával :)))

Próbáljátok ki ezt az érzést!

Szeretettel: Nóra