Ezzel azonban semmi újat nem ér el, hanem csupán egy saját alacsonyabb Én mai értelemben felfogott megismerését. Ez a benső csak az egyik rész, ami a megismeréshez szükséges. A másik résznek, ami a megismeréshez tartozik, hozzá kell még jönnie. Mindkét rész nélkül nem megy. A benső révén eljuthat az ember oda, hogy kifejleszti azokat a szerveket, amelyeknek a segítségével ismer meg. Azonban épp oly kevéssé, mint ahogyan a szem, mint külső érzékszerv, az önmagába tekintés által nem ismerheti meg a Napot, hanem éppen kifelé kell tekintenie a Napra, úgy kell a belső megismerő szervnek is kifelé, s ez azt jelenti, a szellemi külvilág felé tekintenie, hogy valóban megismerjen.A „megismerés” fogalmának azokban az időkben, amikor a szellemi dolgokat reálisabban fogták még fel, sokkal mélyebb, reálisabb értelme volt, mint ma. Olvassák el a Bibliában, mit jelent: „Ábrahám megismerte feleségét”, vagy ez meg ez a patriarcha „megismerte a feleségét”. Nem kell túl messze mennünk, hogy megértsék, hogy ezzel a megtermékenyítést fejezték ki, és amikor az „Ismerd meg önmagadat” mondást a görögből vizsgálják, az nem azt jelenti: meredj bele bensődbe, hanem: Termékenyítsd meg Valódat azzal, ami a szellemi világból árad feléd! Ismerd meg önmagadat! jelenti: Termékenyítsd meg önmagadat a szellemi világ tartalmával!”/Rudolf Steiner/