Néha nem ismerek magamra. Verseket olvasok és festményeket nézegetek. Milyen érdekesen változik az ember. Régebben ezek annyira nem érdekeltek, talán az iskolai irodalmi és rajzelméleti „kényszerrabiga” miatt. Most pedig mindkettő szépségét felfedeztem…. Néha látok olyan festményeket és olyan verseket, amik összecsengenek, így éreztem ennél a kép és versrészlet párosnál is. 🙂