Vámosi Nóra: Alkony

Este az alkonyi napban,

Egy vagyok lágy, halk szavaddal.

Lényed fellobbantja lángom,

Hőt ont a fényed, a mámor.

Lelkem a légben lebegve

Sóhajommal útra kelve,

Boldogan, pírfénybe mártva,

Száll fel az Úr kapujába.

Ringok az alkonyi csöndben,

Szállok időtlen időkben.

Nem enged el szívem se többé,

Áld’lak örökkön örökké.