Vámosi Nóra: Angyal voltam álmomban  

Kék angyal voltam álmomban,

Égi mezőkön játszottam.

Kék sugárból szőtt kötényem,

Csillogott a friss fövényen.

Légből kapott pille szárnyam

S fénnyel teli angyal árnyam

Napsütésben vibrált kéken,

Láthatatlan szépségében.

Csodálatos élményekkel,

Szívből jövő érzésekkel

Éreztelek innen, fentről,

Kéklő, fénylő fellegekből.

Láttam arcod, ajkad, tested,

Csodáltam a színes lelked.

Vezettelek szép reménnyel,

Láthatatlan kötelékkel.

Őriztelek éjről éjre,

Napról napra, hétről hétre,

Csillagcsókot leheltem Rád,

Ölelésem érezted tán?

Szellő gyanánt simogatlak,

Napsugárként átkarollak,

Hajnalpírként ébresztelek,

Szívsugárral melengetlek.

Felébredni sem szeretnék,

Csak akkor, ha velem lennél,

Keltenélek fénnyel, dallal,

Rigófüttyös szép dallammal.

Mosollyal és szeretettel,

Határtalan szerelemmel.

Szelíd öleléssel, csókkal,

Illatos rózsabimbókkal.

Ébredéskor szárnyszegetten,

Kívánságom szívbe rejtem.

„Ó, bár lehetnék egy hajnalon,

Ölelő szárnyú kék angyalod!”

2013.  január 08.