Vámosi Nóra: Ha elmúlik

Ha elmúlik a szép szerelmünk,

Lelkem lángja megremeg.

Könnybe fúlva fürdik arcom,

Szívem dobban, elmereng.

–

 –

Nem látlak majd, ó Te Kedves?

Hiányod nagy űr nekem.

Szórhatja fényét napsugár,

Sötét, hideg lesz életem.

Rád találtam, szikra lobbant,

Én jöttem, mint egy nincstelen,

Boldog lettem és gazdag is,

Hisz Benned leltem kincseket.

Szeretlek, mint rét a napot,

Szabad madár a felleget,

Szeretlek, mint méla csendet,

Mint pillangó a kék eget.

Elengedlek, utad szabad,

Éld az élet gyönyörét!

Alkoss, pezsegj, légy boldog hát,

Szerelmem, hálám elkísér.

Ölelésed, csókod rajtam,

Régmúlt tüze bennem él,

Múlt a mában, érzem, élem,

Mint sosemvolt tündérmesét.