Vámosi Nóra: Kérlek…

Nyugodt létem gondolatok szövik át,

Hol csendesek, néha vad viharrá vál’.

Ki nem mondott szavak szívembe égnek,

Gyötrő hévvel fűt a didergő télben.

Kérlek…

Nyújtsd a kezed …

közöttünk híd hadd legyen!

Érintsd arcom …

vigasztalj, ha kell nekem!

Suttogj hozzám …

gyógyír legyen bölcs szavad!

Ölelj át …

oltsd el szomjazó vágyamat!

Mosolyoddal

enyhítsed lelkemnek kínjait,

Lelked fénye

ragyogja egyhangú napjaim!

Tekinteted

simítsa homlokom ráncait,

Szereteted

zúzza szét kezemnek láncait!

Csak légy mellettem, kérlek, simulj hozzám,

s minden ami bánt,

Az édeskés pillanattal, mint csillagszóró

utolsó elhaló parázsa szertefoszlik

időn s téren át…

2013. febr. 02.