Vámosi Nóra: Magányos szív
Magányos szívem megremeg,
Hallgatom a mély csendben.
Visszhang nélkül kong magában,
Dobban egyet, kettőt, hármat…
Szívek dala csak párban zeng,
Szívem dallam nélküli ritmust ver.
Üresen, egymagában kong,
Elmúlt az idő, hogy cseng és bong.
Néma könnycsepp, bennrekedt szó,
Egy lélekhang, mi szívszaggató,
Elmondaná szívem vágyát,
Síró, gyötrődő magányát.
Magányos szívem meg-megremeg,
Új nappal tán párjára lel,
Majd összeforrnak szeretetben,
Mennyei csókban, szerelemben.
Egybezeng majd ritmus és dallam,
Egybeolvadunk az éteri dallal,
Lelkünk, szívünk egyszerre dobban,
Belül fény gyúl, szikra lobban.
S akkor, Drága Kedvesem,
Szerelemben Teveled,
Szent isteni áldással,
Kéz a kézben egymással,
Boldogan és nevetve,
Magányomat feledve
Élem le az életem.
Szívünkkel együtt lüktetjük,
Énekeljük életünk.
2013. március 16.