A szamár és az öszvér

A szamárhajcsár felrakta a málhát a szamárra és az öszvérre, majd hajdani kezdte őket. Egy darabig szótlanul mentek, de egy idő után a szamár elkezdett elfáradni.

– Öszvér barátom – szólt a szamár -, kérlek, vedd át a terhem egy részét, mert alig bírom cipelni.

Az öszvér figyelemre sem méltatta ezeket a szavakat, hallgatagon ment tovább.

A szamár még jobban elfáradt, s megint kérlelni kezdte az öszvért:

– Csak legalább egy zsákot vegyél át tőlem, mert mindjárt összeesek!

De az öszvér erre sem szólt semmit.

Egyszer csak a szamár összeroskadt, és nem tudott megmozdulni.

A  hajcsár, nem tudva, hogy mitévő legyen, nemcsak a szamár terhét rakta át az öszvérre, hanem a tetejébe még magát a szamarat is.

Az öszvér pedig a nehéz teher alatt görnyedezve így szólt:

– Bizony, megérdemeltem ezt a szenvedést, mert ha hajlandó lettem volna kicsit könnyíteni a szamár terhén, most nem kellene az egész málhával együtt még őt is cipelnem.

 

Hozzászólhatsz a témához, vagy Hivatkozhatsz bejegyzésünkre.

Szólj hozzá, mondd el a véleményed!

A weboldal sütiket (cookie) használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Az oldal további olvasásához kérem engedélyezze a sütiket. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close

ADATVÉDELEM