Ezt olvastam ma Steinertől a János evangéliumban… milyen igaz!!!!! ———————————— „Ismerd meg önmagadat!” … A megismerés területén azonban a legveszélyesebb ezt a mondást félreértett módon felfogni, ez pedig ma túl gyakran megesik. Ezt a mondást egyesek így értelmezik: ne nézzenek többé a világban körül, hanem meredjenek bele saját bensőjükbe és minden szellemit ebben a bensőben […]
Minden bejegyzés a/z ‘Bölcsességek, tanmesék’ kategóriában
Vámosi Nóra: Vándorok vagyunk
Vámosi Nóra: Vándorok vagyunk (2012. szept. 09.) Megcsillan a napfény egy távoli hegy ormán, Lábánál egy vándor szeli át a rónát. Fáradt, szomjas, célját gyötrődve várja, Poros és elkopott már Isten adta ruhája.
Fűszálak között

Csodálatos idő volt ma, a nap hétágra szórta arany sugarait. Nyugalmasabb napom volt, délelőtt borsót fejtettem hasamat süttetve, délután pedig hátamat szerettem volna barnítani. A hiba csak az volt, hogy sehol sem találtam a garázsban a pokrócunkat, amire ilyenkor le szoktam heveredni. Beleuntam a keresésébe, fogtam a napozóágyat, ledöntöttem a háttámláját vízszintesig, és úgy hasaltam […]
Vakok előtt az elefánt …
Ha nézeteltérésed van valakivel, jussanak eszedbe az alábbi sorok: Vakok előtt az elefánt: Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott, Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt. Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát, És máris mondja, vágja rá bölcs szentenciát: „Akár egy fal, éppoly lapos az […]
Eső után …

Eső után – Ma vettem ezt a szép virágot a piacon – Egy kis mese hozzá: Bernáth Zsolt: A megszeppent esőcsepp Vad vihart tombolt azon a délután, és több millió társával együtt egy apró esőcsepp hullott alá az égből. Ámde ez az esőcsepp remegett, mint a nyárfalevél, úgy félt. Csak hullott, hullott alá a mélységbe, […]
Ábrányi Emil: Vándormadár
Ábrányi Emil: Vándormadár A gálya reng… s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkony-ég alatt Lát fönn-repülni vándor-madarat…
Ábrányi Emil: A pillangó halála

Ábrányi Emil: A pillangó halála Szegény pillangó! Haldokolva ott űl Egy rózsatőn és végpercére vár. Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal A dolgos hangya és sok bölcs bogár.