
Vámosi Nóra: Alkony
Este az alkonyi napban,
Egy vagyok lágy, halk szavaddal.
Lényed fellobbantja lángom,
Hőt ont a fényed, a mámor.
Ezt olvastam ma Steinertől a János evangéliumban… milyen igaz!!!!! ———————————— „Ismerd meg önmagadat!” … A megismerés területén azonban a legveszélyesebb ezt a mondást félreértett módon felfogni, ez pedig ma túl gyakran megesik. Ezt a mondást egyesek így értelmezik: ne nézzenek többé a világban körül, hanem meredjenek bele saját bensőjükbe és minden szellemit ebben a bensőben […]
Vámosi Nóra: Vándorok vagyunk (2012. szept. 09.) Megcsillan a napfény egy távoli hegy ormán, Lábánál egy vándor szeli át a rónát. Fáradt, szomjas, célját gyötrődve várja, Poros és elkopott már Isten adta ruhája.
Csodálatos idő volt ma, a nap hétágra szórta arany sugarait. Nyugalmasabb napom volt, délelőtt borsót fejtettem hasamat süttetve, délután pedig hátamat szerettem volna barnítani. A hiba csak az volt, hogy sehol sem találtam a garázsban a pokrócunkat, amire ilyenkor le szoktam heveredni. Beleuntam a keresésébe, fogtam a napozóágyat, ledöntöttem a háttámláját vízszintesig, és úgy hasaltam […]
Ha nézeteltérésed van valakivel, jussanak eszedbe az alábbi sorok: Vakok előtt az elefánt: Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott, Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt. Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát, És máris mondja, vágja rá bölcs szentenciát: „Akár egy fal, éppoly lapos az […]
Eső után – Ma vettem ezt a szép virágot a piacon – Egy kis mese hozzá: Bernáth Zsolt: A megszeppent esőcsepp Vad vihart tombolt azon a délután, és több millió társával együtt egy apró esőcsepp hullott alá az égből. Ámde ez az esőcsepp remegett, mint a nyárfalevél, úgy félt. Csak hullott, hullott alá a mélységbe, […]
Vámosi Nóra: Alkony
Este az alkonyi napban,
Egy vagyok lágy, halk szavaddal.
Lényed fellobbantja lángom,
Hőt ont a fényed, a mámor.
Vámosi Nóra: Öledbe bújva
*
Öledbe bújva vágy vagyok,
Így rendelték az angyalok.
Öledbe bújva érezem,
simítja lelked lelkemet.
Vámosi Nóra: Csendben égek
–
Méla csendben ég szerelmem.
Vastag szívem őrzi hangját,
Titokba fonva néma neszét,
Suttogó, halk, lágy dallamát.
–
Hópihe
Napfénytől zengő, hidegtől pergő
Csoda hópihe, szállj ide!
Friss légtől pezsgő, téltől didergő,
Puha orrocskám szélire!
Vámosi Nóra: Szívedbe írom
Léted a kincs nekem, ó, Tünemény!
Vágyom a Lelked, ha eljön az éj.
Lágy mosolyod csupa fény, ölelés.
Szerelmed, ha érzem, ó, csoda Lény,
Mámoros szívemben dallam zenél.
Áldom a létem, hogy ismerlek én!
Vámosi Nóra: Ősz
Napsütés és őszi szellő,
Víg kacaj, mi messzezengő.
Tarka-barka színek árja,
Ifjú lelkem megcsodálja.
Vámosi Nóra: Ha elmúlik
Ha elmúlik a szép szerelmünk,
Lelkem lángja megremeg.
Könnybe fúlva fürdik arcom,
Szívem dobban, elmereng.
–
Vámosi Nóra: Ha boldog a szív …
Ha boldog a szív, Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt, ha jő pirkadat.
A szárnyait rebbentve víg pille száll,
És boldogan nyújtózik minden virág.
Vámosi Nóra: Csillagfényes úton jöttem
Csillagfényes úton jöttem,
Hosszú út áll már mögöttem.
Hoztam színes hajnalfényt Néked,
Égi kincset, tucatnyi szépet.
A weboldal sütiket (cookie) használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Az oldal további olvasásához kérem engedélyezze a sütiket. További információ
The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.