Posts Tagged ‘Ábrányi Emil’

Ábrányi Emil: Ha rám tekintesz …

Ábrányi Emil: Ha rám tekintesz… Ha rám tekintesz és azt kérdezed: “Szeretsz-e még?” Én megfogom kezed, És ajkamat ajkadra téve: Egy néma csók ékes beszéde Elmondja mindazt, amit érezek.

Ábrányi Emil: Kincs

Ábrányi Emil: Kincs Van egy kincsem: a te szíved! Ezzel áldott meg az ég. Ennél hűbb szív, ennél hőbb szív, Ennél drágább, szeretőbb szív Tán nem is volt soha még!

Ábrányi Emil: Te kis virág

Ábrányi Emil TE KIS VIRÁG… Te kis virág, kit ő tépett le nékem, Már haldokolsz s leejted szirmodat. Halálodat siettetem – bocsáss meg! Mert csókjaimmal hervasztottalak! De bár hervadt, nem doblak el magamtól, Nem hagylak durván eltaposni, nem! Jer, halj meg ott, ahol szerelmét őrzöm, Oltárra teszlek -: halj meg szívemen! – 1881. –

Ábrányi Emil: Vándormadár

Ábrányi Emil: Vándormadár A gálya reng… s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkony-ég alatt Lát fönn-repülni vándor-madarat…

Ábrányi Emil: A pillangó halála

Ábrányi Emil: A pillangó halála Szegény pillangó! Haldokolva ott űl Egy rózsatőn és végpercére vár. Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal A dolgos hangya és sok bölcs bogár.

A weboldal sütiket (cookie) használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Az oldal további olvasásához kérem engedélyezze a sütiket. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close

ADATVÉDELEM