Ábrányi Emil: Ha rám tekintesz… Ha rám tekintesz és azt kérdezed: „Szeretsz-e még?” Én megfogom kezed, És ajkamat ajkadra téve: Egy néma csók ékes beszéde Elmondja mindazt, amit érezek.
Posts Tagged ‘Ábrányi Emil’
Ábrányi Emil: Kincs
Ábrányi Emil: Kincs Van egy kincsem: a te szíved! Ezzel áldott meg az ég. Ennél hűbb szív, ennél hőbb szív, Ennél drágább, szeretőbb szív Tán nem is volt soha még!
Ábrányi Emil: Te kis virág
Ábrányi Emil TE KIS VIRÁG… Te kis virág, kit ő tépett le nékem, Már haldokolsz s leejted szirmodat. Halálodat siettetem – bocsáss meg! Mert csókjaimmal hervasztottalak! De bár hervadt, nem doblak el magamtól, Nem hagylak durván eltaposni, nem! Jer, halj meg ott, ahol szerelmét őrzöm, Oltárra teszlek -: halj meg szívemen! – 1881. –
Ábrányi Emil: Vándormadár
Ábrányi Emil: Vándormadár A gálya reng… s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkony-ég alatt Lát fönn-repülni vándor-madarat…
Ábrányi Emil: A pillangó halála
Ábrányi Emil: A pillangó halála Szegény pillangó! Haldokolva ott űl Egy rózsatőn és végpercére vár. Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal A dolgos hangya és sok bölcs bogár.